KÉRELMEK

 Kúria Elnökének

  1. Darák Péter Elnök Úrnak

B u d a p e s t

                                                                      Tisztelt Elnök Úr!

 Az ide mellékelt felülvizsgálati kérelemből megállapíthatóan devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződés részbeni érvénytelensége iránti peres eljárásban hozott jogerős ítélet megváltoztatása iránt terjesztettem elő felülvizsgálati kérelmet.

 Tekintettel arra, hogy a 2014. évi XXXVIII. törvény és 2014. évi XL. törvény rendelkezéseivel indokoltan érdemi vizsgálat nélkül utasította el ebben az eljárásban a Szegedi Ítélőtábla felperesi keresetet ugyanúgy, mint minden más peremben minden Ítélőtábla tette,szándékomban áll minden jogerős ítélet felülvizsgálatának kérelmezésével T. Kúriához a megküldött felülvizsgálati kérelemben írtak alapján fordulni.

 Erre tekintettel közeljövőben az általam előterjesztett felülvizsgálati kérelmek száma meghaladja az ezret.


 

 A mellékelt felülvizsgálati kérelemből megállapíthatóan a fenti peres eljárások felperesei a jogerős ítélet döntéseinek jogi alapját elfogadni nem tudják, és a Kúria döntését a Fővárosi Ítélőtáblának 2014. március 11-i  5.Pf.21.699/2013/4. számú jogerős végzésnek felülvizsgálati kérelemben idézett rendelkezései alapján kérik.

 Kiemelve ebből a jogerős végzésből azt, hogy

A kölcsönszerződés III: pontjában szereplő közjegyzői ténytanúsítvány vonatkozásában az elsőfokú bíróságnak a szerződési feltétel vizsgálatát a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés j.) pontjában foglaltakra tekintettel kell elvégeznie. Eszerint a fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősül az a szerződési feltétel, amely a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg. Ehhez képest kell megítélni, miként minősül, hogy az adós terhére mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozás közokirati tanúsításaként a felek az adósnak a hitelezőknél vezetett számlái és a hitelezők vonatkozó bizonylati alapján készített közjegyzői ténytanúsítványt fogadják el.”

 megállapítható az, hogy a felperesek számára kedvező Kúriai felülvizsgálati döntés alapján teendő olyan megállapítása a bíróságnak, hogy a devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződésekben szereplő közjegyzői ténytanúsítvány szerződési feltétel a 18/1999. Korm. rend. 1. § 1. bek. j. pontja alapján tisztességtelen azt jelenti, hogy

 a bankok által kérelmezett, közjegyzői ténytanúsítvány és közjegyzői végrehajtási záradék alapján eddig indult minden végrehajtási eljárás törvénytelen eljárásnak tekintendő.

 Ismereteim szerint jelenleg ilyen módon folyamatban lévő végrehajtási eljárások száma hazánkban meghaladja a tízezres nagyságrendet.

 ==================

 Fentiekre tekintettel tényként állapítható meg az, hogy devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződések részbeni érvénytelenségével kapcsolatos Kúriai felülvizsgálati eljárásokhoz kiemelkedően fontos társadalmi-, igazságügyi ügyek és ezek elbírálásához közérdek fűződik.

 Valamint az is megállapítható, hogy az ügy tárgya az állampolgárok széles körét érintő kérdés.

Erre tekintettel a 14/2002. (VIII.1.)  IM. rendelet alábbi rendelkezését alapul véve

 33/B. § (1) A bíróság elnöke - külön kérelem nélkül - hivatalból az ügy soron kívüli intézését rendelheti el, különösen akkor, ha:

a) ahhoz kiemelkedően fontos társadalmi, igazságügyi, illetve közérdek fűződik;

b) az ügy tárgya az állampolgárok széles körét érintő kérdés;

 k é r e m

  1. Kúriai Elnök Urat arra, hogy fontolja meg ezeknek az ügyeknek soron kívűli intézésének elrendelését

 illetve a rendelet 33. § alábbi rendelkezése alapján

 (2) A bíróság elnöke a soron kívüli eljárást az ügyfél kérelmére írásban elrendelheti.

 ügyfeleim képviseletében is kérem T. Elnök Úr által a felülvizsgálati kérelmeimmel indult felülvizsgálati eljárásokban az ügyek

 a soron kívüliség elrendelését.


 

 A mellékelt felülvizsgálati kérelmem elsőfokú bíróságtól várhatóan 2016. március első hetében kerül T. Kúria elé, míg a többi felülvizsgálati kérelmet a részemre történő kézbesítésnek megfelelően továbbítom az elsőfokú bíróságok felé.

 Siófokon 2016. február 7. napján.

 

                                               Tisztelettel:

  1. Léhmann György ügyvéd kérelmező

==========================================

  1. LÉHMANN GYÖRGY (8600Siófok Szűcs u. l. - tel. 84/313-176  és 06-20/49-39-85l)  ügyvéd irata

     ==========================================================================

 Kúria részére

Kecskeméti Törvényszék útján

Tisztelt Kúria!

 Alulírott Hoffbauer Endre József és tsa felpereseknek már igazolt meghatalmazással igazolt jogi képviselő útján a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270. § 1. bekezdése alapján a 272. § 1. bekezdésében biztosított törvényes határidőn belül, a Szegedi Ítélőtábla Pkf.II.21.043/2015/5. számú jogerős ítélete ellen

 f e l ü l v i z s g á l a t i       k é r e l m e t

 terjesztünk elő, s kérjük a T. Kúriát, hogy a támadott jogerős ítéletet – a Kecskeméti Törvényszéknek 8.P.21.471/2015/4. számú ítéletére is kiterjedően vizsgálja felül, és a Pp. 275. § 4. bekezdése alapján a felülvizsgálattal támadott jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozatot szíveskedjék hozni, kereseti kérelmünknek helyt adni szíveskedjen, és

 kötelezze alperest perköltség viselésére.

  1. 274. § 2. bekezdése alapján kérjük tárgyalás tartását.

 Álláspontunk szerint a Szegedi Ítélőtábla jelen felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélete jogszabályt sért az alábbi Indokolásban megjelölt okok miatt és jogszabályok megsértése folytán.

 I n d o k o l á s :

 A per alapjául a peres felek által 2008. szeptember 29. napján megkötött, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételekkel alperes által szerkesztett kölcsönszerződésnek tisztességtelen szerződési feltételeinek megállapítására irányuló felperesi kérelem szolgál.

 Azonos jogi és ténybeli alapon indult peres eljárásban hozott elsőfokú ítéletet követő fellebbezési eljárásban Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.699/2013/4. számú 2014. március 11-i hatályon kívül helyező végzésében leírt, az újabb elsőfokú eljárás lefolytatásának jogi kereteinek alábbi ismertetése határozza meg  jelen felülvizsgálati eljárásban álláspontunkat arra vonatkozóan, hogy az elsőfokú és másodfokú eljárásokban ekként kellett volna eljárni a bíróságoknak ahhoz, hogy törvényes ítélet szülessen:

 „A Pp. 3. § 2. bekezdése kimondja, hogy a bíróság – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A Pp. 2. § 4. bekezdése pedig akként rendelkezi, hogy a bíróság e törvény alkalmazása során annak rendelkezéseit csak az I. fejezetben meghatározott alapelvekkel összhangban értelmezheti. A Pp. minden további szabálya, így a 213. § és 215. § is ebből következően a Pp. 3. § 2. bekezdésében megfogalmazott alapelvvel összhangban értelmezhető.

 A kereseti kérelemhez kötöttség elve alól kivételt tevő jogszabálynak kell tekinteni az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló szerződést kihirdető 2004. évi XXX. törvényt, mellyel a törvény 2. §-ában hivatkozott csatlakozási szerződés (I. Melléklet) a magyar jogrendszere részévé vált. Ezt megelőzően az 1994. február 1-én hatályba lépett Európai Megállapodás még csak olyan rendelkezést tartalmazott, miszerint Magyarország biztosítja, hogy amennyiben lehetséges, jövőbeni szabályai a Közösség jogszabályaival összegegyeztetőek lesznek, és a jogszabályok közelítése többek között a fogyasztói érdekvédelem területére terjed ki.

A 2004. évi XXX. törvény I. Mellékletében részét képező csatlakozási okmány ehhez képest már arról szól, hogy a csatlakozást megelőzően elfogadott uniós jogi aktusok kötelezőek az új tagállamok számára és a megállapított feltételekkel ezekben az államokban is alkalmazandók. Az 53. cikk értelmében az új tagállamok is az irányelvek és határozatok címzettjei, az 54. cikk pedig előírja, hogy hatályba léptetik azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az EK-Szerződés 249. cikke szerinti irányelvek rendelkezéseinek a csatlakozás napjától megfeleljenek. A per tárgyát képező szerződés tekintetében ennél fogva uniós jogként alkalmazandó az Irányelv, amelynek  I.cikk (1) bekezdésében rögzített célja, hogy közelítse a tagállamoknak az eladó, vagy szolgáltató és fogyasztók között kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit.

 A felperesek első kereseti kérelme tehát az uniós jog alkalmazását igényli, ezért jelentősége van a Bíróság gyakorlatának is, mely szerint a nemzeti joghoz képest az uniós jog elsőbbséget élvez („Costa con ra E.N.E.L” ügy), a nemzeti jogot az irányelvekkel összhangban kell értelmezni függetlenül attól, hogy a hazai jogalkotásra az irányelv elfogadása előtt vagy után került-e sor,amennyiben pedig ez nem lehetséges, úgy a nemzeti jogszabályt figyelmen kívűl kell hagyni („Colson” ügy, C-106/98., C-441/93., C-194/94.).

 Az Irányelvvel összhangban álló értelmezés szempontjából az ítélőtábla az Irányelv 21. preambulum bekezdését, 6. cikk (1) bekezdését és 7. cikkét emeli ki, mely szerint a szerződési feltétel tisztességtelenségének jogkövetkezménye a Ptk-ban szabályozott érvénytelenséghez képest speciális, sui generis és kedvezőbb a fogyasztó számára, mert a Ptk. 237. § (1) és (2) bekezdésének alkalmazása mellett mód van a szerződés módosítására, míg a tisztességtelen szerződési feltétel „nem írott”, azaz figyelmen kívül marad és – amint azt a Bíróság a C-618/10. számú „Banco Espanol de Credito SA” ügyben kifejtette – annak helyébe más, módosított rendelkezés nem léphet, mert a fogyasztóvédelemnek preventív célja van.

 A bíróság a szerződést nem egészítheti ki a tisztességtelen feltétel tartalmának módosítása útján. E lehetőség a visszatartó erő ellen hatna, mert az eladók vagy szolgáltatók továbbra is alkalmazni próbálnák a tisztességtelen feltételeket annak tudatában, hogy míg ha azok érvénytelenségét meg is állapítanák, a szerződést a bíróság a szükséges mértékben továbbra is kiegészíthetné oly módon, hogy az érdekeik biztosítottak legyenek. A Bíróság gyakorlatából az a következtetés vonható tehát le, miszerint az Irányelv 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a bíróság az eljárás bármely szakaszában kérelem nélkül is vizsgálhatja a szerződési kikötés érvénytelenségét, és az eljárás bármely szakaszában levonhatja azt a sui generis jogkövetkezményt, hogy a tisztességtelen feltétel nem jelent kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltétel kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.

 A felperesek első kereseti kérelme ehhez képest az ítélőtábla álláspontja szerint nem tekinthető a Ptk. 239/A. §-a szerinti keresetnek, mivel az Irányelv értelmében a fogyasztók hatékony jogvédelme érdekében a bíróságnak döntenie kell a tisztességtelen feltétel alkalmazásának jogkövetkezményéről is.

 Az elsőfokú bíróság ezért a kereseti kérelmek elbírálása során nem szorítkozhatott volna kizárólag a kölcsönszerződés II.3. pontjában foglalt egyoldalú szerződésmódosítási lehetőség vizsgálatára. Megállapítható továbbá, hogy még ebben a körben is elmulasztotta a releváns körülmények vizsgálatát, mivel azt kellett volna vizsgálnia, hogy egyértelmű, érthető és világos-e a szerződés feltétel, és nem tulajdoníthatott volna perdöntő jelentőséget annak az I-II. rendű alperesi

 hivatkozásnak, miszerint az egyoldalú szerződésmódosítást a Hpt. 210. § (3) bekezdése és 213. § (1) bekezdés d., pontja lehetővé tette. Az Irányelv 13. preambulum bekezdéséből, illetve az annak megfelelően értelmezendő 1. cikk (2) bekezdéséből, valamint a PK Véleményben kifejtettekből is következően az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő kikötés tisztességtelenségének vizsgálatát nem zárja ki, hogy annak alkalmazását jogszabály lehetővé teszi.

 Jogszabályon ugyanis olyan jogszabályi rendelkezéseket kell érteni, amelyek az adott kérdést a szerződés tartalmává váláshoz kellő részletességgel rendezik, vagyis amelyek a Ptk. 205. § (2) bekezdése alapján nem igényelnek szerződéses megállapodást. A Hpt., valamint a 275/2010. (XII.15.) Korm. rendelet ehhez képest nem kógens, hanem megengedő jellegű keretszabályokat tartalmaz, melyeket a felek szerződésének kell tartalommal kitölteni. Megjegyzi az Ítélőtábla, hogy amennyiben e jogszabályi rendelkezések kizárnák a szerződési feltételek tisztességtelenségéneki vizsgálatát, úgy az uniós jog hatékony érvényesülése érdekében és az Irányelv 8. cikke alapján azokat figyelmen kívül kellene hagyni.

 Az Irányelv 5. cikke azt a rendelkezést tartalmazza, miszerint a fogyasztónak ajánlott valamennyi írásban szereplő feltételnek világosnak és érthetőnek kell lennie. A Hpt. és a Korm. rendelet ennek megfelelő elvárást tartalmaz az egyoldalú szerződésmódosítás indokainak egyértelmű és érthető megfogalmazása fogyasztóvédelmi rendelkezésként történő előírásával. E jogszabályok és a Ptk. fogyasztóvédelmi rendelkezései az Irányelvvel összhangban értelmezendőek, ezért a perrel érintett kölcsönszerződésre is vonatkozik az a 2009. május 22. óta már a Ptk. 209. § (4) bekezdésében is megjelenő elvárás, miszerint az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos, vagy nem érthető (C-484/08., C-472/10.) A szerződési feltétel világossága alatt a szövegérthetőséget kell érteni, az érthetőség pedig azt jelenti, hogy a fogyasztónak a kikötés hatásaival, következményeivel is tisztában kell lennie, vagyis lehető kell tenni a számára, hogy egyértelműen és érthetően megfogalmazott kritériumok alapján előre láthassa milyen okból, hogyan, milyen mértékben módosulnak a szerződésben megállapított kötelezettségei.

 Az elsőfokú bíróságnak ezen elvek mentén kell vizsgálnia a kölcsönszerződés II.3. pontjában foglalt egyoldalú szerződésmódosítási lehetőséget tartalmazó kikötést, valamint a kölcsönszerződés V.4. pontjának a mindenkori üzletszabályzatra utaló kikötését. Vizsgálnia kell ezen kívül a vonatkozó szabályok szerint hivatalból is – kivéve ha a felperesek ez ellen tiltakoznak – a kölcsönszerződés I.2.d) pontjának a hitelkeret beállítási jutalékról, a II.2. pont kezelési költségről, a I.1. és a III.2. pont árfolyamrésről, a III. pont jövőre vonatkozó „bianco” elismerést tartalmazó közjegyzői ténytanúsítványról szóló kikötései, valamint a V.1.a) pontban foglalt, a jogosult számára bármely szerződésszegés esetére azonnali hatályú felmondási jogot biztosító kikötés tisztességtelenségét. Nyilatkoztatnia kell továbbá a felpereseket arról, hogy hivatkoznak-e egyéb szerződési feltételek tisztességtelenségére is, és lehetőséget kell adni az alpereseknek álláspontjuk kifejtésére.

 A fogyasztó részére az ügyleti kamaton felül fizetési kötelezettséget előíró szerződési feltételek vizsgálatának nem akadálya a Ptk. perbeli szerződés megkötésekor hatályos 209/B. § 5. bekezdésében foglalt rendelkezése, mivel nem a szerződés feltételek alkalmazója, hanem az anyagi jog dönti el, mi minősül a kölcsönszerződés szempontjából szolgáltatásnak és ellenszolgáltatásnak. A Ptk. 523. §-ából következően kölcsön esetében a hitelezőnek járó ellenszolgáltatás az ügyleti kamat, mindazon további díjak és költségek, amelyeket a pénzügyi szolgáltató egyébként felszámíthat, járulékos jellegűek, azaz nem minősülnek fő- vagy alapvető ellenszolgáltatásnak.

 A Ptk. 201. § (1) bekezdésében és 277. § (4) , (5) bekezdésében foglaltakra figyelemmel annak kell jelentőséget tulajdonítani, hogy van-e olyan többletszolgáltatás a hitelező részéről,. amelyért ellenszolgáltatást ( díjat, költséget) követelhet. A pénzügyi szolgáltató költségként a fogyasztó érdekében felmerült valóságos kiadásait számíthatja csak fel.

Amennyiben a kiadás a pénzügyi szolgáltató alapvető szerződéses szolgáltatási kötelezettségével és az ehhez tartozó törvényi kötelezettség teljesítésével kapcsolatos, annak megtérítését a fogyasztótól nem követelheti, mert az az ellenszolgáltatást ügyleti kamatként már megfizeti. A havi törlesztő részletek pontos összegértől szóló tájékoztatás a Ptk. 302. § b) pontja értelmében valójának a hitelező érdeke, miként a pénzteljesítés fogadása is, különösen olyan esetben, amikor a szerződés szerint az adós folyószámláról – melynek vezetéséért díjat fizet- történik a teljesítés. Vizsgálni kell azt is, hogy a fogyasztótól követelhető költséget, díjat indokolt-e a tőketartozás összegéhez viszonyítani.

 Az egyes szerződési feltételek tisztességtelensége a Bíróság C415/11- („Aziz” ügy) számú ítéletében kifejtett szempontok szerint vizsgálandó. A fogyasztó kárára előidézett „jelentős egyenlőtlenséget” a felek megállapodása hiányában irányadó nemzeti szabályok elemzése útján kell értékelni annak megítélése érdekében, hogy a szerződés a hatályos nemzeti jogban szabályozottnál kedvezőtlenebb jogi helyzetbe hozz-e a fogyasztót, és ha igen, akkor mennyiben. Annak megállapításához pedig hogy az egyenlőtlenséget a „jóhiszeműség követelményével ellentétben” idézték-e elő, meg kell vizsgálni, hogy az eladó vagy szolgáltató a fogyasztóval szemben tisztességes és méltányos eljárása esetén ésszerűen elvárhatta-e, hogy utóbbi az egyedi tárgyalást követően elfogadja az érintett feltételt.

 A kölcsönszerződés III: pontjában szereplő közjegyzői ténytanúsítvány vonatkozásában az elsőfokú bíróságnak a szerződési feltétel vizsgálatát a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés j.) pontjában foglaltakra tekintettel kell elvégeznie. Eszerint a fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősül az a szerződési feltétel, amely a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg. Ehhez képest kell megítélni, miként minősül, hogy az adós terhére mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozás közokirati tanúsításaként a felek az adósnak a hitelezőknél vezetett számlái és a hitelezők vonatkozó bizonylati alapján készített közjegyzői ténytanúsítványt fogadják el.

 Az elsőfokú bíróság a kölcsönszerződés előbbieknek megfelelő teljes körű vizsgálatát követően lesz abban a helyzetben, hogy állást foglaljon arról, van-e olyan tisztességtelen szerződési feltétel, amely kihagyásával teljesíthetetlen a kölcsönszerződés. Amennyiben igen, úgy az Irányelv 6. cikk (1) bekezdésével összhangban alkalmazandó Ptk. 239. (1) bekezdése szerint az egész szerződés megdől. Az ítélőtábla utal arra, hogy a Ptk. 239. §-a 2006. március 1-től hatályban lévő (2) bekezdését megállapító 2006. III. törvény miniszteri indokolása szerint a bíróságok mindig is az Irányelvvel összhangban alkalmazták Ptk. részbeni érvénytelenséggel kapcsolatos rendelkezését, és a jogszabály módosítás azt a célt szolgálta, hogy a teljes egyértelműség érdekében az irányelvi szövegezést hűen követő speciális szabály kerüljön beillesztésre a Ptk-ba.”Kereseti kérelmünk törvényes elbírálásának pontos leírását tartalmazó Fővárosi Ítélőtáblai fenti ismertetés alapján terjesztettük elő eddig is perbeli előadásainkat és minden tekintetben ennek megfelelően kértük az eljárásokban az eljárás lefolytatását. Felülvizsgálati eljárásban is saját előadásunknak kérjük tekinteni a fenti Ítélőtáblai ismertetést és ennek megfelelően kérjük az eljárás lefolytatását határozat hozatalát.


 

 Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott Szegedi Ítélőtáblai Pkf.II.21.043/2015/5. számú jogerős ítéletet, illetve az ezt megelőző Kecskeméti Törvényszék 8.P.21.471/2015/4. számú ítéletet nem a fenti ismertetés szerint, Európai Jog rendelkezései figyelembevételével hozták, ezek az itéletek törvénysértőek és megalapozatlanok.

 A felülvizsgálni kért ítélet indokolásának alábbi rendelkezéseiből kiindulva bizonyítjuk az ítélet megalapozatlanságát és törvénysértését.

 Az elsőfokú eljárásnak és fellebbezési kérelmeknek ismertetését követően az ítélet indokolása elsőként azt vizsgálta, hogy felperesek megalapozottan kérték-e az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését, majd ezzel kapcsolatosan az alábbi megállapításokat tette:

 „A felperesek azonban az általuk megfogalmazottak szerint ténylegesen nem uniós jog értelmezését kérték, hanem annak megállapítását, hogy az irányadó magyar jog nem felel meg az uniós jog által védett alapelveknek, közelebbről a 93/13 EGK irányelv fogyasztóvédelmi előírásainak. A nemzeti jog értelmezése azonban nem az Európai Bíróság, hanem a nemzeti bíróságok hatáskörébe tartozik, ezért nincs helye előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének, ha a fél nem az uniós jog értelmezését, hanem annak megállapítását kéri, hogy az irányadó magyar jog nem felel meg az uniós jog által védett alapelveknek (EBH 2005. 1320) Ennek megfelelően az ítélőtábla – e tekintetben minden osztva az elsőfokú bíróság álláspontját – mellőzte az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését, hangsúlyozva, hogy a jelen ügyben az uniós jog értelmezésével kapcsolatos kérdés nem merült fel.”

 Ítélőtáblai ítéletnek ez a megállapítása minden alapot nélkülöző valótlan állítás. Felperesi álláspont a peres eljárás alatt folyamatosan az volt, hogy a 2014. évi XXXVIII. sz. a XL. számú, a LXXVII. számú és ezekhez kapcsolódó jogszabályoknak a perbeli kérelem eldöntésével kapcsolatosan jelentősége nincs.

 Azért nincs jelentősége, mert  2006. III. törvény miniszteri indokolása szerint a bíróságoknak mindig is az Irányelvvel összhangban kell alkalmazni Ptk. részbeni érvénytelenséggel kapcsolatos rendelkezéseit, és egyéb jogszabályok is azt a célt szolgálják, hogy a teljes egyértelműség érdekében az irányelvi szövegezés szerint kell eljárni.

 Ebből következően tehát nekünk elegendő az Irányelvre, Európai jogra hivatkozni, míg a felsorolt 2014. évi törvényeket az eljáró bíróságok alkalmazhatják akkor, ha előbb megvizsgálták egyezőségüket az Európai jogi rendelkezésekkel.

 Úgy eljárni a magyar bíróságoknak, hogy a 2014. évi törvényeket kizárólagosan alkalmazzák az Európai jogalkotásnak, Irányelvnek egyezősége vizsgálata nélkül– a 2006. III. törvény rendelkezései indokolása alapján – nem lehet.

 Erre tekintettel a felülvizsgálni kért Ítélőtáblai ítéletnek azt állítani, hogy a felperesek ebben az eljárásban – szerintük figyelmen kívül hagyandó – magyar törvényekkel kapcsolatosan kérték az uniós jogi értelmezést, nyilvánvalóan alaptalan állítás.

 Ténylegesen a valóságban az elsőfokú eljárásban is, és az Ítélőtáblai eljárásban is ezzel kapcsolatosan a következő kérelmet terjesztettük elő:

 K é r j ü k

  1. Ítélőtáblátarra, hogy az előzetes döntéshozatali eljárásban döntést kérve az alábbi kérdéseket tegye fel:

 -          megfelel-e a nemzeti bíró eljárása a 93/13/EGK Irányelv 7. cikk (1) bekezdésének, valamint a 93/13. EGK Irányelv 10. preambulum bekezdésében írtaknak akkor, amikor fogyasztói szerződés tisztességtelen szerződési feltétele érvénytelensége iránti peres eljárásban tagállami jogszabályra hivatkozással olyan felhívást intéz a fogyasztó felé permegszüntetés terhével, mely bírói felhívások teljesítése a fogyasztó számára a perlést nagymértékben megnehezíti, illetve meghiúsítja

 -          megfelel-e a nemzeti bíró eljárása a 93/13. EGK Irányelv 7. cikk (1) bekezdésének, valamint a 93/13. EGK Irányelv 10. preambulum bekezdésében írtaknak akkor, ha fogyasztói szerződés tisztességtelen szerződési feltétele érvénytelensége iránti peres eljárásban a tagállami jogszabályi rendelkezéseket figyelmen kívűl hagyja az esetben, amennyiben a fogyasztó számára a perlést nagymértékben megnehezíti, vagy figyelmen kívűl hagyja

 -          megfelel-e a nemzeti bíró eljárása a 93/13. EGK Irányelv utolsó preambulum bekezdésében írtaknak akkor, ha fogyasztói szerződés tisztességtelen szerződési feltétele érvénytelensége iránti peres eljárásban a szerződésnek bíróság általi teljes körű vizsgálata helyett hozott tagállami jogszabályi rendelkezéseket a tisztességtelen szerződési feltételek megállapításával kapcsolatosan figyelmen kívűl hagyja

 -          megfelel-e a nemzeti bíró eljárása a 93/13. Irányelv 4. cikke 2. bekezdésének akkor, ha a fogyasztói szerződésekkel kapcsolatos, nem fogyasztótól származó tájékoztatás a jelentős gazdasági következményekkel kapcsolatosan a fogyasztó számára nem teljes körű, megtévesztő, tisztességtelen és erre tekintettel a tagállami jogszabályban megállapított elszámolási árfolyam meghatározást figyelmen kívűl hagyja

 -          megfelel-e a nemzeti bíró eljárása az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke szerinti “A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog” követelményének akkor, ha bíróság előtti peres eljárásoknak felfüggesztésére vonatkozó törvényi rendelkezéseket figyelmen kívűl hagyva az eljárás felfüggesztését mellőzi és eljárás folytatását rendeli el.

 -          megfelel-e a nemzeti bíró eljárása a 93/13. Irányelv 6. és 7. cikkekben irtaknak ha a fogyasztói szerződés tisztességtelen szerződési feltétele érvénytelenségi peres eljárásban figyelmen kívűl hagyja a szerződés módosulásával kapcsolatos törvényi rendelkezéseket akkor, ha a fogyasztó megkérdezése nélküli a szerződése módosulása

 -          megfelel-e a nemzeti bíró eljárása a 93/13. Irányelv 6. és 7. cikkekben irtaknak ha a fogyasztói szerződés tisztességtelen szerződési feltétele érvénytelenségi peres eljárásban figyelmen kívűl hagyja a szerződés módosulásával kapcsolatos törvényi rendelkezéseket akkor, ha nem a szerződés tartalmára, hanem a szerződés tárgyára vonatkozik a törvényi módosulás.

 Ítélőtáblai ítéleti megállapítástól függetlenül is tudjuk azt, hogy nincs jogunk ahhoz, hogy bármely jogszabálynak megfelelőségét vitassuk Alkotmánybírósági vizsgálatot követően, de a számunkra irányadó korábbi Fővárosi ítélőtáblai megállapítást követve

 A felperesek első kereseti kérelme tehát az uniós jog alkalmazását igényli, ezért jelentősége van a Bíróság gyakorlatának is, mely szerint a nemzeti joghoz képest az uniós jog elsőbbséget élvez („Costa con ra E.N.E.L” ügy), a nemzeti jogot az irányelvekkel összhangban kell értelmezni függetlenül attól, hogy a hazai jogalkotásra az irányelv elfogadása előtt vagy után került-e sor, amennyiben pedig ez nem lehetséges, úgy a nemzeti jogszabályt figyelmen kívűl kell hagyni(„Colson” ügy, C-106/98., C-441/93., C-194/94.).

 ahhoz  jogunk van a kérelem előterjesztésével, hogy az Irányelvvel kapcsolatos összhang értelmezését az Európai Bíróság által indítványozzuk.

 Ennek megfelelően T. Kúriát is kérjük arra, hogy a most idézett kérdéseinket előzetes döntéshozatali eljárás kérelmezésével az Európai Bíróságnak tegye fel.

  1. Kúriáhozintézett kérelmünkhöz kapcsolódóan a felülvizsgálni kért ítélőtáblai ítéletben tett fenti

alaptalan megállapításhoz képest indokoltabb az ugyanezzel a felperesi kérelemmel foglalkozó

Kecskeméti Törvényszék 15.P.22.054/2015/6. számú ítéletben írt alábbi megállapítást elfogadni:

 „Az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 267. cikk (az EKSZ korábbi 234. cikke) értelmében az Európai Unió Bíróság hatáskörrel rendelkezik előzetes döntés meghozatalára a következő kérdésekben:

  1. / a szerződések értelmezése,
  2. / az uniós intézmények, szervek, vagy hivatalok jogi aktusainak érvényessége és értelmezése, ha egy tagállam bíróság előtt ilyen kérdés merül és ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére, kérheti az Európai Unió Bíróságot, hogy hozzon ebben a kérdésben döntést. Ha egy tagállam olyan bíróság előtt folyamatban lévő ügyben merül fel ilyen kérdés, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bíróság köteles az Európai Bíróságához fordulni.

 A 267. cikk rendelkezése alapján a nemzeti bíróság az eljárás bármely szakaszában kérhet előzetes döntést az Európai Bíróságtól, azonban csak azon bíróságot terheli az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének a kötelezettsége, amelynek a döntései ellen nincs jogorvoslatnak helye.

 A magyar jogrendszerben az általános szabályok szerint folyó perekben a Kúria tekinthető annak a bíróságnak, amelynek kötelezettsége az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének a kötelezettsége, amelynek a döntései ellen nincs jogorvoslatnak helye.”


 

 Egyébként tiszteletben tartva az Alkotmánybíróságnak azt a döntését, hogy a 2014. évi XXXVIII. törvény alkotmányellenességének megállapítására irányuló kérelmet elutasította, fenntartjuk azt a véleményünket, hogy a Fővárosi Ítélőtáblának az EvoBank ügyben 2014. szeptember 29-i végzésében előterjesztett alkotmányossági vizsgálati kérelmében írt alábbi megállapításával értünk egyet:

 “2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (2) és (3) bekezdés, 6. §,

valamint 7-15. §-ai …. az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe, C) cikk (1) bekezdésébe, XXVIII. cikk (1) bekezdésébe és a 25. cikk (1) bekezdésébe, továbbá a 26. cikk (1) bekezdésébe ütköznek.”

 Indokolás: „A Tv. 4. § (1) bekezdése megdönthető vélelmet állít fel arra, hogy a Tv. hatálya alá tartozó

{1. § (1) bekezdés} fogyasztói kölcsönszerződések részét képező egyoldalú kamatemelést,

költségemelést, díjemelést lehetővé tevő szerződéses kikötések tisztességtelenek. A vélelem

megdöntésére a pénzügyi intézményeknek kizárólag a Tv.-ben szabályozott perben ad

lehetőséget, előírva a felek személyét, a kereset és a polgári bíróság által meghozható

határozat tartalmát.

 A Tv.-ben szabályozott per az Alaptörvény 25. Cikk (2) bekezdés a) pontja szerinti magánjogi jogvita.

 A megállapítás iránti kereset indításának elbírálásával a törvényalkotó célja, hogy a tömegesen megkötött hitel- és kölcsönszerződések egyes rendelkezéseinek érvényességét jogerős bírósági ítélet végleges hatállyal eldöntse.

 A Tv. 7. § (2) bekezdése szerint „a perben alperes a Magyar Állam”. Az állam a polgári

jogviszonyokban jogi személyként vesz ugyan részt (Ptk. 3:405. §), jogi személyisége

azonban csupán azokra a jogviszonyokra terjed ki, amelyből eredő jogok és kötelezettségek

az államot jogosítják és kötelezik. Mindez azonban nem változtat azon, hogy a felperes

olyan alperessel szemben kívánja megvédeni anyagi jogát, amely a kölcsönszerződésekben

foglalt szolgáltatások teljesítésére és követelésére nem jogosított és nem köteles, a kötelem

alapját képező jogviszonyban polgári jogi jogalanynak sem tekinthető.

 A Tv.-ből egyáltalán nem derül ki, hogy a jogalkotó az állam perbeli jogállásával mely személyek csoportjának jogait kívánja alakítani, és nem ad választ arra sem, hogy az állam által esetlegesen megvédett, vagy elvesztett jogok más személyek jogát mennyiben érintik, és hogy az ítélet hatálya az állam alpereskénti jogállása folytán mely meghatározott személyekre, illetőleg a személyek mely meghatározott csoportjára terjed ki.

 A pénzügyi intézmény azonban nem egyedüli alanya szerződéses kötelemnek, így a bíróság ítéletének a kötelmet alakító, a perben nem álló fogyasztókra is kiterjedő hatálya – bár az ítélet jogerejéhez fűződő személyi hatály eleve nem vethet fel értelmezési kérdéseket – a Tv. rendelkezéseinek szélsőségesen kiterjesztett értelmezésével sem állapítható meg.

 Az állam absztrakt jogalany, amely – a Ptk. 3:405. §-ában foglaltakat kivéve – minden

esetben meghatározott közhatalmi feladatkörében jogszabályban meghatározott szervezetek

útján alkotmányos keretek között léphet közjogi vagy magánjogi jogviszonyba.

 A jogalkotás, végrehajtás és az igazságszolgáltatás egyaránt az államot megillető közhatalmi jogosítvány, ezért a külső polgári jogviszonyban az igazságszolgáltatás feladatát végző bíróságok előtti eljárásban egységesen fellépő, és nem egy meghatározott közfeladatot teljesítő állam szerepvállalása a hatalommegosztás alkotmányos elvét súlyosan sérti, hiszen az állam más jogalanyokkal szemben kizárólag szervezetei útján létesít jogviszonyt.

 Az adott jogviszonyhoz tartozó hatáskörrel rendelkező szervezet felhatalmazása nélkül a közhatalom valamennyi jogosítványával rendelkező állam önálló jogállása a perben egyáltalán nem értelmezhető.

 Az alperesi pozíció megnevezésén túlmenően a Tv. által szabályozott eljárásban az államnak az érvényesített jog alapjául szolgáló jogviszonyban is értelmezhetetlen a szerepe, hiszen perbeli jogképességének alapjaként – az ítélet hatályának szabályozatlansága folytán – nem rendelkezik olyan anyagi jogokkal, amelyet az ítélet jogerőre emelkedésével az érintett fogyasztókra származtathat, és így magához az ítélethez sem fűződhet a Tv. 1. § (1) bekezdésében meghatározott kölcsönszerződésekből származó jogvitát véglegesen eldöntő hatály.

 Az állam jogállásához kapcsolódó közfeladatot ellátó és az annak gyakorlására alkotmányos eszközökkel felhatalmazott szervezet szabályozásának mellőzése és az állam perbeli jogállásával védendő jogok alanyainak, valamint a jogszerzés hatályának szabályozatlansága a bíróság érdemi döntésének személyi és tárgyi hatályát együttesen és egyenként is kétségessé teszik, ami súlyosan sérti a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvét.


 

A Tv. nem ad választ arra a kérdésre sem, hogy a hatálya alá tartozó kikötések tisztességességének megállapítása esetén a fogyasztó, illetőleg a közérdekű kereset indítására feljogosított szervezet a régi Ptk. 209/A. § (1) bekezdése, illetőleg a Ptk. 6:102. § (5) bekezdése és a 6:105. §-a szerint az igényérvényesítés jogát mennyiben gyakorolhatja, és ez a hiányosság a bíróság érdemi döntésének tárgyi és személyi hatályát ugyancsak teljes egészében kétségessé teszi.

 A jogbiztonság követelményének megfelelő érdemi határozattal szembeni alapvető elvárás,

hogy annak végleges hatályához (jogerejéhez) a legkisebb kétség se fűződjön.

 A jogerős határozathoz fűződő egyes anyagi jogi hatályok elemeire a Pp. 229. § (1) bekezdése világít rá, amelyek (tárgyi és személyi hatályok) egymástól nem választhatóak el, összességében és

félreérthetetlenül kell tartalmazniuk a döntés jogereje által véglegessé váló joghatást.

 Ez a biztosítéka annak, hogy a határozat valóban alkalmassá váljon a jogvédelem megvalósítására.

 A jogalkotó egyértelmű szándéka szerint {4. § (3) bekezdés} a vélelem, az annak megdöntésére irányuló keresetindítás lehetősége, a perindítás és annak eredménye összességében vezet a pénzügyi intézmények és a fogyasztók közötti elszámoláshoz. Ezzel szemben a Tv. szerint előírt eljárásban meghozandó döntés alapján nem határozható meg egyértelműen, hogy annak jogereje pontosan mely személyek milyen ténybeli alapból származó jogaira és kötelezettségeire terjed ki (Pp. 229. §), és ez a jogbiztonságot kifejezetten veszélyezteti.

 A Tv. teljes egészében figyelmen kívül hagyja a hatálya alá tartozó polgári jogviszonyok

alapján indult bírósági eljárásokban meghozott érdemi határozatok alaki és anyagi jogerőt

magában hordozó hatályait, mert a 4. § (2)-(3) bekezdései alapján a Tv. hatálya alá tartozó

általános szerződési feltételek semmisségét a perindítástól és annak kimenetelétől függően

joghatást keletkeztető tényként kell elfogadni.

 Mindezzel a (3) bekezdés alapján megteremti azt a következtetési alapot, amellyel az érintett szerződési feltételek és ezáltal a szerződésmódosítások az elszámolási Tv. hatálya alá kerülnek, ezért ezek a rendelkezések a jogbiztonságot és a bírói függetlenséget egyaránt súlyosan sértik.”

 Fentieket összegezve tehát tudomásul vesszük az Alkotmánybírósági panaszt elutasító döntését, de ebben a perben semmilyen módon sem kívánunk foglalkozni a 2014. július 4-én és ezt követően hozott törvényekkel. Jogi alapjaként a kereseti kérelmünknek ezeket a jogszabályokat az elsőfokú eljárás kezdetétől soha nem jelöltük meg,felülvizsgálni kért ítélőtáblai ítélet ezért is állítja alaptalanul azt, hogy „ténylegesen” az Európai Bíróság előtti eljárást ezeknek a törvényeknek vizsgálata alapján kértük.

 De ettől függetlenül hivatkozunk a Fővárosi Törvényszéknek EvoBank ügyben hozott 2014. szeptember 29-i jogerős végzésének fentiekben idézett megállapítására.

 Ugyanakkor az is megállapítható a felülvizsgálandó Ítélőtáblai ítélet 2. oldalának utolsó bekezdésében írtakból, illetve abból, hogy mivel más módon nem cáfolta az ítélet indokolása az előzetes döntéshozatali eljárásra irányuló kérelmünket, egyébként az idézett kérdések vizsgálata a felülvizsgálandó ítélet szerint is indokolt Európai Bíróság által.


 

 Folytatva a felülvizsgálni kért Ítélőtáblai ítélet vizsgálatát, az ítélet 3. oldalának első mondata szerint

 „Annyiban helytálló a felperesek álláspontja, hogy az uniós jog elsőbbséget élvez a tagállamok nemzeti jogával szemben, ezért a tagállamok nem alkalmazhatnak az európai joggal ellentétes nemzeti rendelkezést.

 majd ehhez kapcsolódóan megállapította az ítélet indokolása azt is, hogy

 „E körben – felperesek – elsősorban a 2014. évi XL. törvény 37. § (1) bekezdésének azt a rendelkezését kifogásolták, amelynek előírása szerint a törvény hatálya alá tartozó fogyasztói szerződés érvénytelenségének vagy egyes rendelkezései érvénytelenségének megállapítását a bíróságtól a fél csak az érvénytelenség következményeinek alkalmazására is kiterjedően kérheti és ehhez kapcsolódóan a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt kérelmet kell előterjesztenie.”

 Figyelemmel arra, hogy az Európai Bizottságnál folyamatban lévő CHAP (2015) 00555ügyszámú felperesi jogi képviselő által kérelmezett panaszeljárással kapcsolatos Bizottság Elnöki értesítő is elsősorban erről az alapvető problémáról tesz említést, felperesek valóban a fogyasztó – adós – perlési lehetőségének nehezítésében látják az egyik alapvető problémát a 2014. évi törvények bíróság előtti alkalmazhatóságánál. Többek között a 2014. évi XL. törvénynek 37. §-a miatt úgy, ahogy a most idézettek szerint az Ítélőtáblai indokolás ezt meghatározta.

 Ellenben az Ítélőtáblai ítélet most idézett részét követően egyetlen szóval nem értékeli a felperesek kifogásolásának jogosságát, hanem az indokolást a következő mondattal folytatja:

 „Jelen ügyben azonban – az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően – a 2014. évi XL. törvény 37. § 1. bekezdése az alábbiak kifejtendők szerint nem alkalmazandó – következésképpen szükségtelen e törvényi rendelkezés uniós joggal való összhangjának vizsgálata.”

 Felperesek számára az Ítélőtáblának ez a közlése helyes értelmezés szerint azt jelenti, hogy nincs módja cáfolni logikailag felpereseknek azt az állítását, hogy az adósok perlési lehetőségét a törvények nehezítik, ezért inkább egy másik okra hivatkozva indokolja a kereseti kérelem elutasítását.

 Ezt a másik okot a következő bekezdés első mondatából kiindulva igyekszik az ítélet indokolni:

 „A felperesek keresetükben kizárólag annak megállapítását kérték, hogy az alperessel kötött kölcsönszerződésük 4. pontjának az alperes részére egyoldalú szerződésmódosítási jogot biztosító rendelkezése érvénytelen.”

 Az Ítélőtábla ennek az alaptalan megállapításának rögzítésénél feltehetőleg megfeledkezett e felülvizsgálati kérelmünk elején idézett Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.699/2013/4. számú 2014. március 11- végzésében írt alábbi tényekről:

 „A kereseti kérelemhez kötöttség elve alól kivételt tevő jogszabálynak kell tekinteni az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló szerződést kihirdető 2004. évi XXX. törvényt, mellyel a törvény 2. §-ában hivatkozott csatlakozási szerződés (I. Melléklet) a magyar jogrendszere részévé vált.”


Dr. Léhmann György írása alapján szerkesztette a Hitelsakkmatt

 

Kérdd a friss, ropogós Hitel Kisokost!

Naprakész lehetsz a hiteledet érintő kérdésekben.

Kérdd ingyen letölthető tanulmányunkat itt!

 
 
Név*
Email*
ellenőrző kód: